Fekete zászló és piros vitorla:
Így indulunk az éjbe, a tilosba.

Párolg az ég és balzsamos a tenger:
Megyünk, megyünk, mámorral és sebekkel.

Szirtek, szirének jönnek, tűnnek egyre,
Mi vígan nézünk a sötét egekre.

És hirtelen a bátor utat állja
Egy szürke szirten holtak karneválja.

Fekete zászló és piros vitorla
Félőn tekint a megtért utasokra.

Az ég szeles lesz és vemhes a tenger,
Kalózhajó, a szíved hevesen ver,

Fekete zászlód csöndesen lehajtod,
Piros vitorlád kémli a túlpartot.

      A kalóz 

Ott ahol a tenger nyílt,

és sivatagnak tűnik,

a magas hullámok között

és mély völgyek fölött,

egy hajó elveszett,

és a szélnek rabja lett.

A kormánynál egy őrült kalóz,

vele egy macska hajóz.

Kezében a távcsöve,

a horizont előtte.

Jól körbenéz, de csak vizet lát,

sok éjjen és nappalon át.

Igy hát neki úgy tűnik, 

hogy az egész világ csupa víz.

Az nem jut az eszébe,

hogy a hajó megy körbe

Kalózhajó