|
|
|
|
Fekete zászló és piros vitorla: Így indulunk az éjbe, a tilosba.
Párolg az ég és balzsamos a tenger: Megyünk, megyünk, mámorral és sebekkel.
Szirtek, szirének jönnek, tűnnek egyre, Mi vígan nézünk a sötét egekre.
És hirtelen a bátor utat állja Egy szürke szirten holtak karneválja.
Fekete zászló és piros vitorla Félőn tekint a megtért utasokra.
Az ég szeles lesz és vemhes a tenger, Kalózhajó, a szíved hevesen ver,
Fekete zászlód csöndesen lehajtod, Piros vitorlád kémli a túlpartot. A kalóz Ott ahol a tenger nyílt, és sivatagnak tűnik, a magas hullámok között és mély völgyek fölött, egy hajó elveszett, és a szélnek rabja lett. A kormánynál egy őrült kalóz, vele egy macska hajóz. Kezében a távcsöve, a horizont előtte. Jól körbenéz, de csak vizet lát, sok éjjen és nappalon át. Igy hát neki úgy tűnik, hogy az egész világ csupa víz. Az nem jut az eszébe,
hogy a hajó megy körbe | |