A most következő történet 12 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!!!
VODKAPITÁNY
Sötét éjszaka volt. Ám egyszer csak kiáltás hallatszott a tengeren.
- VODKAPITÁNY
| ! Föld a láthatáron!- kiáltotta PÁLinkalóz, a matróz.
VODKAPITÁNY kirohant a hajó fedélzetére szerény hajlékul szolgáló 500 m2-es hajlékából. Elővette távcsövét (a kezét), s szemügyre vette az előtte lévő szárazföldet, ami nagyon messze volt még…, kb. 2cm-re. A kalózok tudták, hogy egy sziget van előttük, mert már többször jártak itt, lehet, hogy volt az már egy alakalom is… sőt! Talán! A szigeten valaki, vagy valakik tüzet gyújtottak, ugyanis a fák közül fény szűrődött ki.
A hajó elérte a szigetet, s a legénység-élükön VODKAPITÁNNYAL- a szárazföldre lépett. Egy barlang volt előttük. Mindenki azt hitte, hogy oda van elrejtve MÁSNAPOSzkár, a híres-hírhedt kalóz kincse. Ám, a barlangban semmi sem volt. VODKAPITÁNY kiadta a parancsot:
- Mindenki! Hajót elhagyni, barlangba berakodni!
- Kapitány!- mondta PÁLinkalóz- Úgy tudom, éjszak néhány órás napsütés várható, de a sziget déli és délutáni részén már havazik. Szerintem gyorsabban kéne berakodni.
- Igaz,- válaszolt a kapitány- szeretem ezeket a rakodásokat. Képes vagyok órákig ülni és nézni. Holnap új nap lesz, de ne felejtsetek el lefeküdni, mielőtt elalszotok!
- Igenis, kapitány!
Másnap a kalózok, ha nehezen is, de felébredtek, s elindultak reggelizni. Néhány perc (ami jelen esetben 3 óra volt) várakozás után a kalózok rájöttek, hogy a szakács eltűnt. Ezért hiába várták mindennapi kenyerüket, pedig még imádkoztak is érte. Kiderült, hogy a szakács csak szőrüstül-bőröstül tűnt el, ugyanis csontjait a barlangtól nem messze megtalálták.
Ennek a dolognak nem is tulajdonítottak nagy jelentőséget, de miután már a harmadik kalóz tűnt el, aki még úgy, ahogy tudott is főzni, rájöttek, hogy éhesek, és a dolog végére akartak járni.
Egyik este felkerekedtek, hogy kiderítsék, ki vagy mi öli meg az embereket. Nem messze a sajátjuktól egy újabb barlangot találtak. A barlangban tűz égett, mögötte volt a MÁSNAPOSzkár kincsesládája. Az azonban rémisztő volt, hogy a tűz körül belül 400 ember táncolt. A nyakukban emberi csontokból készült nyaklánc volt.
- Ezek kannibálok! - mondta PÁLinkalóz - Úr Isten! Ma kezdődik életünk hátralévő része. Ráadásul mi csak 200-anvagyunk.
- Figyelj! Ne feledd kicsi bors, de a fele még kisebb.. vagy kicsi a bors, de erősek barátai? Lehet, hogy ez a mondás nem is így van?
A matróz bólogatott kapitánya okos és helytálló mondásán.
- Kalózok!- szólt VODKAPITÁNY- gyertek velem, én se megyek sehová!
A legénység a kapitány után ment. VODKAPITÁNY visszatért saját barlangjukba, s beszédet tartott:
- Emberek! Ne aggódjatok, nem nagy dolog elintézni a kannibálokat. Nem vágjuk nagy baltába a fejszénket. Gondolkoztam azon, hogy mit tegyünk.. s bár a tudás üldöz én gyorsabb vagyok nála. S ne feledjétek: ma megtanultam nem tanulni.
Szóval, a terv a következő: ahhoz, hogy egy balkezes inni tudjon egy bögréből, nem kell, hogy két füle legyen, elég, ha az ember átül az asztal másik oldalára.
- De kapitány! Hogy jön ez ide?
| - Sehogy. Csak úgy mondtam. Figyeljetek! Maradjatok itt. Aludjatok, én holnap elmegyek
reggelizni, ha nem jövök 12:30-ig, ebédelni is.
Bár senki sem értette, mit akart ezzel mondani a kapitány, mindenki elment aludni. Másnap VODKAPITÁNY tűnt el szőrüstül-bőröstül… sőt, még a csontjait sem találták meg. Már egy hete eltűnt a kapitány, de azóta sem jöttek falatozni a kannibálok. Két hét elteltével VODKAPITÁNY a kincsesládával a kezében tért vissza, s azt mondta:
- Ne féljetek kalózok! Tegnap megettem az utolsó kannibált is. Ráadásul azt is felfedeztem, hogy a hajhullást a padló megállíthatja.
Mindenki örült, hogy egy kannibál sem maradt életben, s persze a kopaszodó kalózok is boldogok voltak, hogy végre megvan a kopaszodás elleni szer. Ezentúl bíztak a padlóban. A szigeten mindenki megtalálta saját kincsét: VODKAPITÁNY a vodkát, PÁLinkalóz a pálinkát, s a kalózok történelmet írtak azzal az elméletükkel, hogy soha nem lehet az ember részeg, hiszen kapaszkodás nélkül tud feküdni a földön.
Végszó:
VODKAPITÁNY szelleme ma is köztünk él, s állítólag egy iskola felszabadítására készül…!
Kaczvinszki Anita tollából
Rövid kalóz-irodalmi gyűjtésünkben az epika után most a líra partjaihoz evezünk. Nézzünk két rövid verset!
v |
|
 |
Néhány hasznos oldal |
|
| |
 |
Beszélőke |
|
| |
|
|